A test mozgásai egyenetlen nyomással és elcsúszással hatnak az idegi
szövetekre, amelyek helyi és mechanikai tulajdonságaiknál fogva a
mozgási képtől függőek. Ennek következtében mechanikai és fiziológiás
reakciók jönnek létre az idegi szövetekben, mint pl. csúszás,
nyomásemelkedés, meghosszabbodás, feszülés és a sejteken belüli
anyagcsere megváltozása. Bizonyos zavarok, mint pl. gerincsérv,
spondylolisthesis, ízületi instabilitás, túlterhelés a fiziológiástól
eltérően hatnak az idegekre és a környező szövetekre.
A
perifériás idegek a gerinccsatornából való kilépésük után több,
potenciálisan szűk anatómiai szövetközti helyen áthaladva jutnak el a
végtagokhoz. Ezeken az ún. “veszélyesebb” helyeken nagyobb az esélye az
idegek kompresszió alá kerülésének is. A normál esetben dinamikus
struktúrájú idegek csúszásra képesek, ami minden mozdulatunkat követ. Az
előzőekben említett anatómiailag szűkebb tereknél ez a csúszás
akadályozottá válhat, ami a nyomás alá került ideg nyújtási
sérüléseihez, mikrolaesiókhoz vezet. További következményként gyulladás,
heg, (ami az eddig is akadályozott mozgást még jobban rontja), majd
krónikus idegkompresszió léphet fel.
Az idegek nyomás alá
kerülésének több anatómiai oka is lehet. Előfordul statikai okból,
amikor egy anatómiai csatorna (pl.:kéz alagút) szűkülete okozza a
panaszokat, vagy dinamikus struktúrák elváltozásai következtében is
(pl.: Musculus supinator). Ezeket a már meglévő anatómiai
veszélyhelyzeteket tovább ronthatja egy rossz testtartás vagy bizonyos
izmok ismételt összehúzódása. Az idegi kompressziók patofiziológiája
nagyon komplex. A következmények nagy részben a nyomási felület
nagyságától és ennek időtartamától függenek. Vizsgálatok igazolták hogy a
kompresszióra adott szervezeti válaszreakciók a kisfokú gyulladástól a
nagymértékű degenerációhoz vezethetnek. Egy nagyobb területre kiterjedő
kompresszió talán nem károsítja elsődlegesen az idegeket, de a
vérellátás romlása miatt másodlagosan ronthatja az idegvezetési
képességet. A panaszok fájdalom, zsibbadás, érzéskiesés, súlyos esetben
bénulás képében jelentkezhetnek.
Az idegmobilizációs technika
alapja az idegi szövetek és a környező struktúrák mechanikus kezelése, a
fájdalom pozitív befolyásolása érdekében. A módszer a
fájdalomfiziológia idegi és környező szövetek mechanikus kezeléssel való
befolyásolhatóságára alapul.
Kezelhető kórképek:
- idegi kompressziók (gerincsérv, spondylolysthesis, stb)
- idegsérülések (operáció után is)
- idegbecsípődések (isiász, lumbágó)
- alagút syndromák (karpal-, tarsal tunnel syndroma)
- thoracic outlet syndroma
- neurogén fájdalmak
Horvát Krisztina
vezető gyógytornász
Forrás:
gyogytornainfo.hu